Szerecsenherék.
savazás: jobbal
Megboldogultok!
Loading ...
Úristen, számok!
Az ELTE bölcsészkarának legújabb vívmánya a :
“matematika és félelem”
című tárgy. Ameddig be nem lopózunk kideríteni, hogy ez mit is takar valójában, kérjük, tegyék meg tétjeiket!
Cuháuze
Ezt a rajzot még a fősulis időben hoztuk össze, de még ma is aktuális. Sok szeretettel a mai padawanoknak
POZOR!
még odavoltunk szétkapták az oldalt. a kör már most leszűkíthető zombinácikra, gyakorlatias btk-sokra, vagy egy LSD-s rozsomákra.
Azóta upgradeltem a verziót, szóval minden fasza&régi.
Ha megtudunk valamit jelentkezünk, addig is mindenki hunyja be a szemét és képzelje el, amint szétmarja őket a sav egy rinocérosz gyomrában
pongyolapingpong
A negyvenfokban metrózáshoz egy kis hűsítő lelki permet egyenesen a messzi ázsiából, ők pedig aztán tényleg tudják mitől döglik a baiji delfin.
Kínai álbölcsességet tessenek, hármat:
“Hallgasd a követ, fonj hálót a szél köré, ízleld meg az esőt és meglátod az utat”
“A teknős harcol, a sárkány ásít, de csak a majom karja hosszú”
“12 évesen félhomályos üzemcsarnokban dolgozni igenigen balesetveszélyes”
Lakatos Koelho (részlet)
“Az utat csillogó kövekkel pikkelyező holdfény vezette az utazó tekintetét, mely olykor belerévedt a melaszos éjszakába. Lábainak ütemes surrogása volt társa, tanúi a porba szántott barázdák. Magányosan ballagott a föld eme sötétlő érpárján a helyhez, amit szívének vélt.
Nem volt más vele, csak amit magával hozott azon a bizonyos napon, amikor először döbbent rá az ég felé törekvő tornyok hiábavalóságára, ahogy szinte arcul ütötték kéretlen szimmetriájukkal, gőgös semmitmondásukkal, magukban hordozva önnön bukásuk letéteményét.
Később ahogy felidézte a pillanatot, eszébe jutottak korábbi életének mindennapjai, ahogy úgy sorakoztak, mint nagyapja ósdi komódjában a párba rendezett zoknik. Csak ez maradt meg és az illatok a régi udvarházban, majd az évek múlásával az enyészet, ahogy befészkelte magát belevájva szuvas fogait a gerendákba, a komódba, még a végén csak fűrészporos kérődzmény maradt utána.
Tudta, hogy amerre tart nem várja feloldozás, mégis számára nem volt már ideje se bűnbánatnak, se felejtésnek. A választás ideje volt ez, a döntés megszületett.”
A zavarosan halmozott közhelyeknek és a kultúrsznobizmusnak köszönhetően Lakatos Koelho megérkezett a bestsellerek könyvespolcára.
“Okádék fos”
Reuters
“Tetszettek a képek”
Sylvia Saint
“Aki ezt a könyvet elunja, az a fogamzásgátlás mellett teszi le a voksát”
XVI. Benedek
“Ha a kiadó az Alderaanon lett volna, kétszer is meggondolom, mielőtt kiadom a tűzparancsot”
Tarkin Nagymoff
Találmány
Az a jó, hogy ha lusta az ember, akkor visszanyúlhat azokba az időkbe, amikor még nem volt az, ellenben pozor uraság sem létezett (erről majd egy külön cikket is kaptok).
Üdv 2003-ból!
Motiváció
megálló vonat
Most egy mesét olvashattok, amit egy kislánynak írtam, mert nem jött álom a szemére.
- A kismozdony szerette a munkáját
A mese arról a mozdonyról fog szólni, ami az utolsó vonaté volt. A vonat este 11kor hagyta el az állomást.
A kis mozdonynak annyira unalmas volt engedelmeskednie az energiamegmaradás törvényeinek, mint a mozdonyvezetőnek úgy tennie, mint aki vezeti. Hiszen valójában nem is vezette, de az embereknek szükségük volt arra a képzetre, hogy nem egy lélektelen gépre bízzák magukat. Egyszóval: szükségük volt egy kézre, hogy azt gondolhassák, jó kezekben vannak.
Már jó fél év is eltelt, mióta utoljára lefestették, lemosni is igen ritkán mosták le, ezért nagyon piszkosnak érezte már magát. Nem volt különösebb jelentősége, csak szimplán bántotta az önérzetét, hogy ő végzi el a munka oroszlánrészét, és mégis rá fordítják a legkevesebb figyelmet. Persze szerette a munkáját, de ez az igazságtalanság gyakran bántotta. Egyhangúan döcögött az éjszakában, miközben halkan zakatolt. Mezőkön ment keresztül és falvakon, megállt egy pár városban egészen addig, mégnem útja egy kis tanya mellett haladt el. A masiniszta – mivel szokása szerint beállította ébresztőóráját – éppen aludt a következő állomásig. Az eseménytelen utat azonban hirtelen a mozdony lámpáiba szegeződő szempár szakította félbe. A kismozdony ismerte ezt a tekintetet. Nem az a fajta volt, aki csak véletlenül kóborolt a síneken, hogy hazataláljon a szomszéd faluba. Ez a szempár okkal volt ott. Meredten bámulta a fényszórókat az éjszakában, egészen a csattanásig, amit hallatott. A masiniszta erre felébredt, és lett is nagy riadalom. A kis vonat meg órákig állt, mire a rendőrök felvették a jegyzőkönyvet és összeszedték a holttest darabjait. Másnap a mozdony nem ment sehova, a kocsiszínbe vontatták ahol szépen lemosták róla a vért és lefestették. A kismozdony régen érezte magát ennyire komfortosan. Csak futólag gondolt arra, hogy most megint legalább fél évnek el kell telnie, hogy hasonló gondoskodásban részesítsék.
Ittavége?!
mindannyian salejtbunkó púdergecik vagyunk!
Szerkesztőségileg szartunk rátok, mivel éppen mulattunk, ebbe meg nem fér bele a szórakoztatásotok is. Ami jelenleg foglalkoztat az az, hogy vajon ha jobbra fordul az idő és kimegyünk a greenpeace iroda elé, majd én leöntöm magam olajjal, CsM meg kifekszik, akkor vajon megmentenek-e (CsM esetében ezt úgy tudom elképzelni, hogy rongyokkal nedvesen tartják, majd valahogy visszatuszkolják az óceánba).
(Ha Mukka jól viselkedik, talán lemosdatják, és nem begyújtják!)
Most pedig elindulunk a szépművészeti múzeumba!
(a címet Vizler András (született: Hodász, 1982. márc. 22. (vagy csak úgy lett) adta. Ezúttal megköszönnénk)
XanaxosDelfin
Kedves közönség!
Az év végi depresszió az önmarcangolásra legkitűnőbb időszaka az évnek. A karácsonyfaégőkön vörösen tükröződő gyertyalángot bámulva lehet a legjobban eltűnődni a mulandóságon, vagy megkérdőjelezni az elért dolgokat.
Ehhez készítettünk nektek egy kis hangulati aláfestést. Végtelenített lejátszásra állítva elalvás előtt reggelre garantáltan más színben fogtok tetszelegni magatoknak a tükör előtt.
Kellemes Ünnepeket Kívánunk!
Savazzunk de mán!
Kedves Olvasóink!
Újabb savazást írunk ki, az alant található műsorvezetős írományom alapján!
Kveszcsön: Ön melyik tv-s műsorvezetőt akasztaná fel véletlenül?
Nosza rajta hát! A gondolat még nem tett! :-D
Jóidő
Igenigen, tudunk róla: dögrováson van a kreativitásunk, mint Ákos majma a ketrecben.
Még messze vagyunk a sarokpontorg cimű btk-s fellegvár mélységeitől, – ahhoz józsefattilába töltött csáthgézát kellene ebédelnünk borsós xanaxszal – de most nem gyün’ az ész. Szorráj.
Amíg megkeressük a helyünket a táplálkozási láncban, lepjétek meg magatokat:
Megaszondom!
Mostan bizony egy komoly iratot teszek közzé. Elsőképpen ajánlani szeretném Cs.N.Á-nak és mindazoknak az embereknek, akik magukra ismernek eme cikkezet olvasása után. TovábbTovábbTovább…
RobotBasó
Kedves Közönség!
Úgy gondoltuk, létrehozunk valamit, ami segít nektek eligazodni a hétköznapok útvesztőjében, utat mutat, belecsúsztatja kezét kis kezetekbe.
Jelen állapotában a program annyira épelméjű és közérthető, mint egy Xanaxon élő tünde, szókincse alapján pedig nyilvánvaló, hogy Pokémonon szocializálódott.
Nude ez van, béta állapotnak lenni divatos mostanában.
Elérhetitek a jobbra az “Oldalak” szekcióban, mint állandó tartalmat, vagy idekattintva.
Zsengék:
“madár erdő tél
hajnal hírnök lágyan fel
tavasz világ kel”
“rozsda ősz lomb át
hegy világ vér hull virág
vörös lomb határ”
“lepke kék virág
száll tavasz ősz tavasz kék
nyár múltja hó vér”
E-móka
Anton, a Francia-irodalom szakos emo, (véletlenül tényleg) (f)elvágta az ütőerét, a Száz év magány 84-dik oldalával. Kedves olvasó! Kérlek segíts neki megtalálni az utat, és elkerülni az életveszélyes akadályokat, hogy eljusson a kórházba mielőtt elvérzik!
