A napfényes szlovákiában esett meg a következő:
Határmenti lények lévén gyarkorta jártunk át a ‘szomszédba’ bevásárlást tartani, horcica, tatárska omácka, delicsoki, gemerpivo, rutinosan is dobáltuk ezeket a szavakat meg az ezek által jelzett terményeket a kosárba, majd az évek során magyarul egyre kevésbe beszelő összetéveszthetetlen sminktechnikával megáldott szlovák pultoslyánykák elé.
A porbléma akkor merült fel, amikor kedves ismerősünk tapétaragasztót kívánt vásárolni, ám nem uralván a nyelvet a BKV ellenorök által alkalmazott repetatív és emelkedő hangerejű technikákat ötvözve próbálta elérni a vágyott kencét.
-tapétaragasztót keresek
-(mit?*)
-tapétaragasztót
-(mit?*)
-TAPÉTARAGASZTÓT
-(mit?*)
TA-PÉ-TA-RA-GASZ-TÓT (közben a két kezét szótagonként egymásnak dörzsölve jelezte a ragaszkodási szándékot)
Ez volt az a pillanat, amikor a hölgyikének olybá’ tűnt, hogy ez az ember a háztartási boltban itten nem akarhat mást, mint szexuális ajánlatot tenni belé, ezert áthajolva a pulton lendületből képentörölte az ismerősöm.
Valami tanulságféle:
Ha az ember nem beszéli a nyelvet, de szeret hevesen gesztikulálni és üvöltözni: hordjon egyenruhát (határátlépéssel együtt nem ajánlott civilben kombinálni)
Kérdés, hogy a tapétaragasztó-vásárlók milyen egyenruhát is hordanak?!
*nyersfordítás szlovákból
tudatlanabb egyedek kedvéért:
Madarász ‘CsM’ Gergely: a halál teázik
A képért kösz Ádinak, az embernek a halál mögött :)
Braking News: Cs.M. barátom a “Rajzfilm Hálózat” televízión meghirdetet Clone Wars játékon, mint apuka a villanyvasutat karácsonykor, úgy stoppolta le a nyereménycsomagot.
Ha valaki az alant látható relikviák után síró gyereket lát, akkor jogosan gondolhat arra, hogy a magyar pedagógusképzés eddig ismeretlen mélységekbe süllyedt.
Termésetesen büszkék vagyunk rája, és sok boldogságot kivánunk használatukhoz a mesternek.
Történt egyszer hogy mentem haza az egri Egál Cult Clubból, metálrészegen, és az egyik utcában a házak előtt voltak kiskertek, amiket dróttal vettek körbe, úgy, hogy négy oldalt lécek, és kb 10-20 centi magasságban körbehúztak egy drótot rajtuk. Én tántorogtam haza, és véletlenül áthaladtam egy ilyen veteményesen mikor is a bal lábam természetesen beleakadt az egyik drótba, amitől az alábbi hülye higanyszerű mozdulatot tettem:
1: A bal lábam beakadt, és én gyakorlatilag letérdeltem:
2: A bal mutatóujjamat ráhelyeztem a bal térdemre:
3: És az állammal (abból nincs bal) rácsattantam az ujjamra, amivel eltörtem azt:
Ezek után egy laza egyperces fetrengés következett, mert ennyi idő kellett, hogy az agyam ezt az egész szitut felfogja. Felegyenesedvén elindultam haza ahol offline-ba vágtam magamat.
Másnap nézegettem az ujjam, és diagnosztizáltam: Baszdki nem tudom mozgatni!
Hazamentem, ahol apám már várt rám, hogy kell menni vele fát pakolni. Mondám atyának-Ez most nem fog menni! Miért- kérdezi ő? -Hát mert eltörtem az ujjamat-mondtam én! Na és hogyan? kérdezé Atyám. -Hát fater megbotlottam, és az ujjamat rátettem a térdemre, és ráejtettem az államat….
Ennek ellenére sem utalt be a nagy sárga házba, mert szerintem tudta hogy majd elintéz az élet más területe:D
Naszóval eltipliztem az orvoshoz. Mondom a doktor úrnak, fennforgás van szíveskedjen megkukken az ujjamat. Megnézte, megállapította hogy eltörött, és kérdezte, hogy hogyan történt az eset. Tehát kedves doktor úr az úgy volt hogy megbotlottam, és az ujjamat rátettem a térdemre, és ráejtettem az államat….
Ekkor a doktor lefagyott, a nővérke meg diszkréten átment a másik szobába és harsogva kezdett röhögni a sztorin. A doki azt mondta nem hiszi el ilyen nincs. Mondom van itt állok képes vagyok rá. Azt mondja a dokesz: Nem hiszem el, szerintem maga verekedett. Mondom: egy legyet meggyászolok, nemhogy verekedjek ecsém! Akkor rávertem a kalapáccsal-mondja ő! Balkezes vagyok, nem tudok ráütni arra a kezemre amivel kalapácsot fogok. Szerintem ha azt mondom hogy egy elefánt ült rá miközben nyalogattam az Eiffel tornyot, azt hamarabb elhiszi, de végül is láttam rajta hogy igen valóság és én tényleg képes vagyok ilyenre. Azt mondta végezetül, hogy a kalapácsos verziót írja a kartonomra, mert ha ezt leírja senki nem fogja elhinni. Megtette és sínbe tette a kezemet.
Azóta szerencsére (le is kopogom) nem történt semmi sebesülés, (csak agyban) de ha esetleg lezuhanok egy repülővel, igyekszem nem egyszerűen tenni majd hanem duplacsavarral, és egy éces rozsomákkal a hátamon.
Köszönöm a figyelmet!
Kedves olvasó sereglet!
Ez a történet olyan speciálisan csak egy emberrel történhet meg ebben a világegyetemben, hogy meg sem próbálom álcázni szemüveggel, és hülye krumpliorral a mestert, (pedig nem is kellett olyan sokat torzítanom rajta) mert ez az edvencsör Mukkával esett megfelé.
Történt egyszer 2003 őszén Egerben, hogy mentem felfelé a koliba az egyik kolis lánykával (aki ismeri tudja ki volt) midőn szembe jött velünk Mukka, aki sietett, de megálltunk csárogni. Említette hogy rohannia kellene, mert elkésik az óráról, meg egyebek, és hogy a rohadt gatyának a szára mindig olyan hülyén áll és nem tudja megigazítani. Ezzel baszakodott beszélgetés közben, mikor is a nadrágszár elkezdett csipogni. TovábbTovábbTovább…
A képen látható haverommal történt meg az alábbi eset, amelynek jómagam is részese lehettem. Mint tudjuk, a fantasztikus internet mindenkinek lehetőséget ad arra hogy nagy víztartalmú agyának termékeit, a nagyközönség felé prezentálhassa. Ilyen oldalak a virtuális netgalériák is, ahol rengeteg önkifejező lényezet tárja elénk szenvedő létét, mindenféle képek formájában. Az egyik ilyen oldalt látogatván botlottam bele egy művésznő fotóiba, amin saját saját magát fényképezte le, amint egy kádban fetreng véresen. Ezen én annyira felbasztam magam, hogy gondoltam a haveromnak is fájjon már, úgyhogy elküldtem neki a képek linkjét. Megtekintette, anyázott nagyokat, aztán közösen anyáztunk nagyokat, majd az alábbi dolgot cselekedte.
Küldött egy emilt a lánykának ezzel a szöveggel:
“Kedves Művésznő!
Szeretnem megvenni azt a képet, amin halott vagy!”
Erre az alábbi választ kapta:
“Persze, lehet róla szó! Csak kicsit pontosítani kellene, hogy melyik képre gondoltál……”
Hát nem gyönyörű a művészi öntudat? :D
Egy haverommal történt, hogy beszállt a liftbe, aminek záródásának pillanatában a munkatársa úgy lépett be, hogy szétfeszítette annak ajtaját (kipróbálván, milyen is Terminátorként behatolni az elevátorba).
A lift ezek után majd’ egy percig nem akart elindulni, majd csak megadta magát a felsőbb hatalomnak, és elkezdett ereszkedni, ahol egy emelettel lejjebb egy munkatársnő szállt be.
“-Nnnnaaaaa, hát ti mit csináltatok odafent a liftben? – kérdezte gunyoros mosollyal az arcán.
Kicsit dekoncentrált barátom, miután az “elmés” irodistahumor nem hatolt át másnaposság ködén, hosszú másodpercekig mélyen a leányzó szemébe nézett majd a következőt válaszolta:
-Az egyetlen dolog amit biztosan tudok, hogy az egésznek semmi köze sincs a kecskeszexhez”
A párbeszéd innentől sokkal semlegesebb vizeken zajlott tovább.
Erről jut eszembe, az ideiglenes szobatársam egyszer (47 sör/négy résztvevő) megkérdezte:
-Tudjátok hogy kell kecskét hágni?
-???
-Hát először is, kell hozzá egy gumicsizma, egy biciklibelső és egy kecske.
-???
-Fogod a gumicsizmát, és a kecskét beleállítod, majd a biciklibelsőt átveted az állat nyaka alatt, valamint a hátsód mögött, biztosítva ezzel a megfelelő rugózást.
- :)
-De itt még nincs vége, ínyencek a szelepet a megfelelő pozícióba forgatva fokozhatják az élvezeteket.
Emlékezetem szerint Feri biosz szakos volt. Emlékezetem szerint a éjszaka további részét könnyek közti röhögésben folytattuk tovább.
A cikk megírása közben(előtt és után) egyetlen kecskét sem ért semminemű inzultus(általunk). A történetek elregélése kizárólag az öncélú szórakoztatás részét képezték/ik/ják.
Cicakill
Jéé! Zus!
K-bél
Loading ...
