Így görbüljünk meg!

Népek!

Aki ismeri annak már nem ojdonság amit elétek tárogatok, de aki meg nem ismeri annak meg…na na na? Igen kitaláltátok: újdonság lesz!

Létezik egy blog a neve neki az hogy: Görbe sminktükör. Nagyszerű alkotója HRita, ehun lehet megkukkerolni (nem Ritát, hanem az oldalt):

http://gorbe-sminktukor.blog.hu/

Joggal merülhet fel a kérdés miért jó ez nekem? Miért reklámozom én ezt a blogot ennyire? Nosza aki már megnyitotta láthatja hogy milyen szép fejléce van neki ugye? :D Jómagam alkottam, gondoltam megosztom véletek, az alap ötlet Ritáé, neki lehet küldeni a kokaint érte.

Szóval jó az oldal nagyon okos dolgok vannak rajta, de milyen szép a fejléc nem? Meg tök vicces dolgokat ír és mennyire rádob az  a szép színes banner is ott a tetején ugye? Mindig várom és olvasom amikor frissíti és mindig felvonzza tekintetemet az oldal tetejére az a gyönyörű színharmóniákkal mesterien megkomponált, az oldal filozófiáját végletekig kifejező, mesteri vonalvezetésű rajzzal ellátott nagyon vicces fejl…

gorbe

megálló vonat


Most egy mesét olvashattok, amit egy kislánynak írtam, mert nem jött álom a szemére.

Vonat
A kismozdony szerette a munkáját

A mese arról a mozdonyról fog szólni, ami az utolsó vonaté volt. A vonat este 11kor hagyta el az állomást.

A kis mozdonynak annyira unalmas volt engedelmeskednie az  energiamegmaradás törvényeinek, mint a mozdonyvezetőnek úgy tennie, mint aki vezeti. Hiszen valójában nem is vezette, de az embereknek szükségük volt arra a képzetre, hogy nem egy lélektelen gépre bízzák magukat. Egyszóval: szükségük volt egy kézre, hogy azt gondolhassák, jó kezekben vannak.

Már jó fél év is eltelt, mióta utoljára lefestették, lemosni is igen ritkán mosták le, ezért nagyon piszkosnak érezte már magát. Nem volt különösebb jelentősége, csak szimplán bántotta az önérzetét, hogy ő végzi el a munka oroszlánrészét, és mégis rá fordítják a legkevesebb figyelmet. Persze szerette a munkáját, de ez az igazságtalanság gyakran bántotta. Egyhangúan döcögött az éjszakában, miközben halkan zakatolt. Mezőkön ment keresztül és falvakon, megállt egy pár városban egészen addig, mégnem útja egy kis tanya mellett haladt el. A masiniszta – mivel szokása szerint beállította ébresztőóráját – éppen aludt a következő állomásig. Az eseménytelen utat azonban hirtelen a mozdony lámpáiba szegeződő szempár szakította félbe. A kismozdony ismerte ezt a tekintetet. Nem az a fajta volt, aki csak véletlenül kóborolt a síneken, hogy hazataláljon a szomszéd faluba. Ez a szempár okkal volt ott. Meredten bámulta a fényszórókat az éjszakában, egészen a csattanásig, amit hallatott. A masiniszta erre felébredt, és lett is nagy riadalom. A kis vonat meg órákig állt, mire a rendőrök felvették a jegyzőkönyvet és összeszedték a holttest darabjait. Másnap a mozdony nem ment sehova, a kocsiszínbe vontatták ahol szépen lemosták róla a vért és lefestették. A kismozdony régen érezte magát ennyire komfortosan. Csak futólag gondolt arra, hogy most megint legalább fél évnek el kell telnie, hogy hasonló gondoskodásban részesítsék.

Ittavége?!

Két füle van mégis szatyor

Társadalmi jelenségre kívánom felhívni a tisztes olvasók figyelmét:
reggelente van szerencsém nyugat-kelet majd egyre inkább észak-dél irányban átszelni a várost tömegközlekedésileg. Az egyik dolog ami szembeötlik az a laptopok megnövekedett száma, amire csak annyit szeretnék reagálni, hogy laptopot cipelni naponta tömegközlekedve igen béna.

Amelyik cég nem bírja kiverni a remote desktopot, a rendszergazdából, az nem is igazi rabszolgahajcsár, hiszen így aki nem kap laptopot, az kifogást találhat arra, hogy miért akar a hülye családjával lenni, ahelyett, hogy a Q1-es kimutatáshoz addig tologassa az excelben a számokat, mégnem az grafikon legyőzve a gravitációt felfelé ível.

Aki meg kocsmába "blogolni" jár, azt köpje szemen az első arra járó alien anyakirálynő! 
 

Tuképpen a hordeszközök küzül a laptoptáska legalább diszkrét városálló valami, amin azonban nem tudom túltenni magam azok vásárlások közben zsákmányolt papírzacskók. Persze jó volna a lánylénynek többmindent magával vinni, de miért csak a klasszik női táska  és pl a douglas-ből(a "Don’t Panic" használatáért még nem találtam ki a büntetésüket) származó papírtasak legitim?
Nők! Azt akarjátok, hogy a zöld tea és lapulevelek alá rejtett pacalról a világ úgy értesüljön, hogy az egész diszkrét kis moslékot képezzen a kettes metró padlóján?
Annyira genetikusan kódolt az, hogy meg kell mutatni, milyen trendi helyeken szerzed be a parfümöt, aminek csak azért massacre matin a  neve, mert Paris Hilton menstruáló kutyájának fürdővizéből készült?

Nem, ez nem trendi, nem is béna, ez szánalmas!

Beszt merídzs ever!

Kedves Judit és Gergő!

Hát végül megtettétek!

Szeretnénk granulálni nektek így szerkesztőségileg. Persze kicsit  többet  vártunk volna Tőletek, a sztenderd, "gépjárművön ülök" valamint "kastélyban vagyunk"-típusú képeknél, de sajnos azt kell látnunk, hogy akit meggyűrűznek, az elveszti a kreativitását és az enyészeté lesz.

Sok boldogságot és valagnyi pereputtyal, valamint a libatömés ellen lobbizó hippik fejével kikövezett utat kívánunk  Tinéktek.

 Cs.M.: ha Gödöllő felé jártok, hozzatok hurkát!