Népek!

Aki ismeri annak már nem ojdonság amit elétek tárogatok, de aki meg nem ismeri annak meg…na na na? Igen kitaláltátok: újdonság lesz!

Létezik egy blog a neve neki az hogy: Görbe sminktükör. Nagyszerű alkotója HRita, ehun lehet megkukkerolni (nem Ritát, hanem az oldalt):

http://gorbe-sminktukor.blog.hu/

Joggal merülhet fel a kérdés miért jó ez nekem? Miért reklámozom én ezt a blogot ennyire? Nosza aki már megnyitotta láthatja hogy milyen szép fejléce van neki ugye? :D Jómagam alkottam, gondoltam megosztom véletek, az alap ötlet Ritáé, neki lehet küldeni a kokaint érte.

Szóval jó az oldal nagyon okos dolgok vannak rajta, de milyen szép a fejléc nem? Meg tök vicces dolgokat ír és mennyire rádob az  a szép színes banner is ott a tetején ugye? Mindig várom és olvasom amikor frissíti és mindig felvonzza tekintetemet az oldal tetejére az a gyönyörű színharmóniákkal mesterien megkomponált, az oldal filozófiáját végletekig kifejező, mesteri vonalvezetésű rajzzal ellátott nagyon vicces fejl…

Most egy mesét olvashattok, amit egy kislánynak írtam, mert nem jött álom a szemére.

A mese arról a mozdonyról fog szólni, ami az utolsó vonaté volt. A vonat este 11kor hagyta el az állomást.

A kis mozdonynak annyira unalmas volt engedelmeskednie az  energiamegmaradás törvényeinek, mint a mozdonyvezetőnek úgy tennie, mint aki vezeti. Hiszen valójában nem is vezette, de az embereknek szükségük volt arra a képzetre, hogy nem egy lélektelen gépre bízzák magukat. Egyszóval: szükségük volt egy kézre, hogy azt gondolhassák, jó kezekben vannak.

Már jó fél év is eltelt, mióta utoljára lefestették, lemosni is igen ritkán mosták le, ezért nagyon piszkosnak érezte már magát. Nem volt különösebb jelentősége, csak szimplán bántotta az önérzetét, hogy ő végzi el a munka oroszlánrészét, és mégis rá fordítják a legkevesebb figyelmet. Persze szerette a munkáját, de ez az igazságtalanság gyakran bántotta. Egyhangúan döcögött az éjszakában, miközben halkan zakatolt. Mezőkön ment keresztül és falvakon, megállt egy pár városban egészen addig, mégnem útja egy kis tanya mellett haladt el. A masiniszta – mivel szokása szerint beállította ébresztőóráját – éppen aludt a következő állomásig. Az eseménytelen utat azonban hirtelen a mozdony lámpáiba szegeződő szempár szakította félbe. A kismozdony ismerte ezt a tekintetet. Nem az a fajta volt, aki csak véletlenül kóborolt a síneken, hogy hazataláljon a szomszéd faluba. Ez a szempár okkal volt ott. Meredten bámulta a fényszórókat az éjszakában, egészen a csattanásig, amit hallatott. A masiniszta erre felébredt, és lett is nagy riadalom. A kis vonat meg órákig állt, mire a rendőrök felvették a jegyzőkönyvet és összeszedték a holttest darabjait. Másnap a mozdony nem ment sehova, a kocsiszínbe vontatták ahol szépen lemosták róla a vért és lefestették. A kismozdony régen érezte magát ennyire komfortosan. Csak futólag gondolt arra, hogy most megint legalább fél évnek el kell telnie, hogy hasonló gondoskodásban részesítsék.

Ittavége?!

Eztcsakúgynektek:

Kedveskéim!

Tegnap a napfényes Pöftön jártam, és a Keleti púnál, áthaladva az úttesten, többedszerre is megláttam a körbekerítésen ama táblát, amit a b-kávé mókásan a köz szórakoztatására talált ki. Ezzel lehetőséget teremtenek nekünk vonaljegyfogyasztóknak, hogy  megkukkolhassuk a sok-sok földet, acélt, és pisáló munkást, amit egy átlag építkezésen is bármikor megtekinthetünk:

Node a szándék nemes, és nem is fikázom őket ezért, de vigyázat!!! Mi van ha az alábbi ábra van a tábla másik oldalán? Sosem tudhatni! Az igazság odaát van!

A megfejtés érdekében kérdezze meg b-kávé-s rokonát, ellenőrét!    

Kedves Judit és Gergő!

Hát végül megtettétek!

Szeretnénk granulálni nektek így szerkesztőségileg. Persze kicsit  többet  vártunk volna Tőletek, a sztenderd, "gépjárművön ülök" valamint "kastélyban vagyunk"-típusú képeknél, de sajnos azt kell látnunk, hogy akit meggyűrűznek, az elveszti a kreativitását és az enyészeté lesz.

Sok boldogságot és valagnyi pereputtyal, valamint a libatömés ellen lobbizó hippik fejével kikövezett utat kívánunk  Tinéktek.

 Cs.M.: ha Gödöllő felé jártok, hozzatok hurkát!

Gyors helyzetjelentés következik:
élünk, csak az a helyzet, hogy baromira nem érünk ám rá jópofáskodni itt a kedvetekért. CsM egy mongol bevándorló kisfiúról készít képregényt az egyháznak harminc ezüstért, én meg hasznos, de szétszórt vagyok, pont mint a csontliszt a mezőn.

csak hogy legyen valami plusz is:

Tudta ön?
A leszbikások karcsikák-nak hívják azokat a -szintén- leszbikásokat, akik baseballsapka/ rövid haj/mellet takaró póló, eccóval fiús megjelenés segítségével próbálnak úgy tenni, mintha lenne tökük. 

A városi lét megfojtja a természetes szelekciót. A gyerek nem tud normálisan leesni a fáról vagy belefulladni a patakba, nehezen elképzelhető továbbá, hogy felfalják a gyesznyók. Egy edzett városinak a villamos vagy a metró meg nem ellenfél.
Megmondjuk mi hova vezet ez: SEHOVA!
Elkorcsosulunk, császárral születnek meg kölykeink, fél deci helyett négy centet kapunk a pohárba, piliscsabán BTK kar épül, a temető meg üres. Darwin a sarokban sír.

Azonban ha a fejünket picit oldalra fordítjuk, a perifériából megláthatjuk azt, amit nyugodtan nevezhetünk urbánus tajgetosznak. Nem más ez mint a játszótér.

Nosza lássuk csak, hogy segít a természetes szelekció eme kitüremkedése elválasztani az búzát(haha) az ocsútól.

Homokozó: nincs homokozó macskaürülék nélkül, kisgyermekek számára szinte garantált a férgesedés, ezen túl a homok kitűnően rejti el az esténként padokon italozó középiskolások üvegtörmelékét.

Nőjj már fel!

Gömb(vagy bármely rácsos szerkezet): a gömb (vagy BRSZ) nagyon praktikus, hiszen akárhová esik is az ember benne, legalább három helyen fog eltörni a gerince. A legkirályabb az egészben, hogy utána nem is lehet csak úgy simán kiszedni az embert,
hiszen akkor már nem tud kimászni a rácsozaton ebből a geometriai halálcsapdából.

A keljfeljancsi(roburrugó fogantyús ülőkével): játszótéri mellékszereplő. Szuperképessége, hogy ha hátradől vele a külyök és csak picit is lecsúsznak az ujjacskái, pillanatok alatt képes betolni a mellét a gerincéhez.

A konszolidált változat is kiválóan alkalmas a mellkas szétroncsolására…

A hordó: a keljfeljancsi barátja, ezért szeretik is egymás mellé installálni őket. Általában nyálkás eső utáni időben aratja a legnagyobb sikereket, főleg fejsérüléseket lehet vele összeszedni.

A libikóka: a libikóka kétféle sérülési outputtal rendelkezik. Az egyik, amikor a tréfás kedvű túloldal elhagyja az erőkart, ezért a keresztcsontjára zuhan a puja, a másik, amikor a túloldal direktbe leveri a földhöz a rudat, ezért a másik vagy előbb repül le, vagy utóbb. (igazi mengelenövendékek azzal is trükköznek, hogy fent tartják a másikat,  – még az elkezd lemászni – és akkor állnak fel, igy van a legtöbb esélye a kapaszkodónak a gyomorszájba csúszni).

Féjjé’!

Mivel a szocialista játszóterek ijesztőek voltak és könnyen lerítt róluk a ragadozó-jelleg, ezért  szerencsére egyre többet számolnak fel és építenek helyükre szép, vonzó színeslakkos eukonform példányokat, melyek hatalmas előnye hogy megszüntetik a veszélyforrás-érzést. Az emberi vázrendszernek azonban tökmindegy, hogy egy rozsdás fém, vagy egy ébenfa rúd roppantja ketté.

Mivel számolnunk kell azzal, hogy a halálozási határhajlandóság alacsonyan metszheti a likviditási faktort, ezért speciális esetekben be kell vezetni a "szülő"-állandót is.

Ez a következőképpen néz ki a gyakorlatban:
"Kisfiam, ha leesel a mászókáról, AGYONVERLEK!"

Hogy ebből az egészből mi a tanulság? Tessék szépen megvenni hitelre a szélesvásznú TV-t XBoxszal, hozzá legalább 5 darab életigenlőnek nem mondható játékot (hogy ne lőjünk mellé, figyeljük a vatikán és a nagyobb gyermekvédelmi szervezetek rinyálását. Ha találunk olyanokat, amire mindkettő ugrik, akkor a keresés véget is ért), zárjuk rá a szobát a kölyökre a következő 10 évben és hagyjuk, hogy a képernyő sugárzásában férfivé cseperedjen.

Kedves Ember!

Mától a Pozor! itt honol a blog.hu kebelén, mert az nekünk kényelmes.

A kommentezést (mivel a felhasználókat nem lehetett migrálni) egyelőre teljesen szabadon és mindenféle előzetes moderáció nélkül zajlik, egyedül a captcha-t hagyjuk bekapcsolva (az a tündéri kis olvashatatlan felirat, amivel be tudod bizonyítani, hogy nem vagy vigraárus robot. Az vagy?).

Há’ még annyi van, hogy a nagyon régi bejegyzésekben néhol lehetnek elméretezett képek és hasonlók, de azzal meg úgy voltunk, hogy majd idővel megcsináljuk(most leírom ide azt divatos szót: béta).

Hátennyi.

Agradzsag

Kedves Népesség!

Informálunk tikteket, hogy a pozor alól kirúgták a járókeretet, vagyis kiszedik a szervert, így át kell tennünk minden cuccot, a blog.hu-ra. Elvileg ez már megtörtént, csak rendezkedni kell, és ha minden faja lesz, akkor teszünk fel új dolgokat. Ami még fontos, hogy viccesmókás oldalunkat ugyanígy a www.pozor.hu címzet alatt lehet majd nézegetni, mert Mukka birtokában van az informatikus erőnek, és elintézte ezt is, nehogymár több betűt kelljen begépelnetek ezentúl:-) . Mi pedig addig nem nyomjuk ki gonoszságunk egyre növekvő pattanását, hogy majd ha eljön az ideje, minél több fájdalmat oszthassunk meg veletek!

A továbbiakért kérdezzétek Mukkát, vagy gyógyszerészeteket!

—

Én mondom néktek, Canesten!
(Csak hogy én se maradjak ki az utolsó cikkből)

Szóval a szerverkirúgós rész igaz, aminek részben még örülök is, mert semmi szükségem egy 51. szerverre, ami odakozmálhat, vinyóilag betelhet, meg a végén még belemásznak a kígyók is. A cikkek és kommentek az index remek supportjának köszönhetően mint fókazsíros macskafej a csatornarácson, oly könnyedén csúsztak át. Köszi érte, srácok!

Egyrészt nyilvánvaló, hogy Kommersz Ribik vagyunk, mert megyünk a okoskablogok fellegvárába, de

- nyilvánvaló és kényelmes választás volt
- egoista férgek vagyunk és örülünk neki, ha olvassák, amit írunk
- ha valami nem jön be, megyünk onnan a búsba, remek dolog a saját domain.

Végezetül utolsó képként a Nagy Átállás előtt, fogadjátok CsM kertészandréi magasságokba szárnyaló képességét.