Kedves Judit és Gergő!
Hát végül megtettétek!
Szeretnénk granulálni nektek így szerkesztőségileg. Persze kicsit többet vártunk volna Tőletek, a sztenderd, "gépjárművön ülök" valamint "kastélyban vagyunk"-típusú képeknél, de sajnos azt kell látnunk, hogy akit meggyűrűznek, az elveszti a kreativitását és az enyészeté lesz.
Sok boldogságot és valagnyi pereputtyal, valamint a libatömés ellen lobbizó hippik fejével kikövezett utat kívánunk Tinéktek.
Cs.M.: ha Gödöllő felé jártok, hozzatok hurkát!
A városi lét megfojtja a természetes szelekciót. A gyerek nem tud normálisan leesni a fáról vagy belefulladni a patakba, nehezen elképzelhető továbbá, hogy felfalják a gyesznyók. Egy edzett városinak a villamos vagy a metró meg nem ellenfél.
Megmondjuk mi hova vezet ez: SEHOVA!
Elkorcsosulunk, császárral születnek meg kölykeink, fél deci helyett négy centet kapunk a pohárba, piliscsabán BTK kar épül, a temető meg üres. Darwin a sarokban sír.
Azonban ha a fejünket picit oldalra fordítjuk, a perifériából megláthatjuk azt, amit nyugodtan nevezhetünk urbánus tajgetosznak. Nem más ez mint a játszótér.
Nosza lássuk csak, hogy segít a természetes szelekció eme kitüremkedése elválasztani az búzát(haha) az ocsútól.
Homokozó: nincs homokozó macskaürülék nélkül, kisgyermekek számára szinte garantált a férgesedés, ezen túl a homok kitűnően rejti el az esténként padokon italozó középiskolások üvegtörmelékét.
Nőjj már fel!
Gömb(vagy bármely rácsos szerkezet): a gömb (vagy BRSZ) nagyon praktikus, hiszen akárhová esik is az ember benne, legalább három helyen fog eltörni a gerince. A legkirályabb az egészben, hogy utána nem is lehet csak úgy simán kiszedni az embert,
hiszen akkor már nem tud kimászni a rácsozaton ebből a geometriai halálcsapdából.