4 Comments

  • jarjar fudzsúúú, amúgy kinézetre sztem el van találva, nem könnyű újat alkotni ám scifiben sztem

  • Hája de nem is ott van a baj ahogyan kinéz, hanem hogy eleve ki van találva. Egyébként maga a figura is béna, életképtelen kis korcs, akit macskatápnak darálnék le, és miután a cicám kiszarta, a fekáliát is beleszórnám a dunába.

  • külömben meg haikut akaork MÉG MÉG MÉG, ha nem lesz legalább hetente két haiku, akkor keresek egy budhista szerzetest betekerem román zászlóba és felgyújtom a picsába, oszt majd nézhetcc bazmeg

  • etz tudom hogy még a borsodis poszthoz baló, de ha oda írom akkor senki nem fogja elolvasni pedig jó:
    (forrás timurlenk)

    “Betérve a Fehér Hollóba F. leült, megrendelte a vacsorát, majd érdeklődve nézett körbe. Pár asztallal arrébb két harmadosztályú csapkezelő ült, összesen nyomhattak úgy két és fél mázsát, előttük az asztalon töméntelen mennyiségű sörösüveg. Nem csináltak semmi különöset, ültek, hallgattak, időnként ittak. Kijött a vacsora, F. nekiállt, ők újabb söröket rendeltek. Feltűnő volt, hogy azok ketten meglehetősen mereven ülnek a széken, mondhatni, feszengenek. De azért itták a sört rendületlenül. Egyszer az egyik kissé megemelkedett, a másik nagyon megrovóan ránézett, erre visszereszkedett, de ezen kívül (a söriváshoz feltétlen szükséges mozdulatokat leszámítva) nem moccantak. F. evett, közben azon gondolkodott, miféle párbajnak is a tanúja éppen. Végül, amikor úgy félóra és két újabb sör múlva az egyik ismét megemelkedett kissé, a másik már nem érte be a csúnya nézéssel, hanem enyhén előrehajolt, és mutatóujjával fenyegető mozdulatokat téve közölte társával az Élet egyik aranyszabályát: “Borsodi gyerek nem hugyozik!”

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.