Mester a tanítványhoz:
-Mutasd meg nekem a Traktort!
A Tanítvány erre rámutat a kerékre.
-Az a kerék, az nem a Traktor. Mutasd meg nekem a Traktort!
A Tanítvány erre rámutat a motorra:
-Az nem a Traktor, az a gyújtásvezérlő-egység! Mutasd meg hát nekem a Traktort!
A Tanítvány rámutat az ülésre:
-Az ott egy sertéspörc az ülésen, nem a Traktor!
Akkor a Mester elővette a Traktor gépkönyvét és rámutatott:
Nincs is semmiféle Traktor, mivel ez egy három és fél méter magas, négykerekű általános célú robotkapa, ami nem engedélyköteles.
A Tanítvány ekkor megvilágosodott.
A fiatal királykisasszony… (Micsináljon, micsináljon…? Mongyuk… sétáljon! Ez az, sétáljon!) sétál az erdőben. (Há’ séttál ezz! Van itt minden, kéremszéppen!) Meglátja a kicsi, rút, büdös varangyosbékát. Mingyán gyanúba tekeredik a szemöldöke azon izibe, hogy valahonnan csakugyan ismerős ez a szitu a korábbi olvasmányaibul: fiatal, gyönyörű királykisasszony + varangyosbéka… hmm… és elkezd gondolkodni (nem áll jól neki). Meg is szólítja a kis gusztustalan, töppedt kreatúrát (szebb magyarossággal: csinálmányt), aszonygya neki a királyi szájával: – Tee, béka! Gyanús vagy te nekem! Nem-e te vagy-e az a csúfondáros varangyos teknőtlen kis buzi, akit ha a mesék szerint orálissan szájonilletek, akkor csodáknak csodájára hirtelen átváltozol varázslatosan gyönyörűséges ifiú herceggé? Mondá erre a béka: – Attól tartok, rosszul lettél informálva, az ugyanis a bátyám. Engemet le köll szopni!
A Tanítvány ekkor megvilágosodott.
Pumélaaaaa!
Szerintem tarkón kell szúrni egy kötőtűvel!